Az automatikus azonosítás logisztikai feladata

A logisztika jelen van a termék teljes életciklusa során: a termék megtervezésétől, a szükséges alapanyagok beszerzésén, a gyártáson át, egészen a termék leszállításáig. Az automatikus azonosítást és adatcserét biztosító globális szabványok elősegítik az áruk megbízható, pontos kiszállítását, a raktárkészletek optimalizálását, megkönnyítik az áru beérkeztetését, elhelyezését, kiszállításra történő előkészítését, valamint a termékek nyomon követését az ellátási lánc teljes hosszában.

Az automatikus azonosítás fajtái

Az automatikus azonosításnak alapvetően 3 fontos fajtája létezik:

a vizuális azonosítás (betű, szín, számkód), a vonalkód, és az RFID (rádiófekvenciás azonosító rendszerek). A vonalkód és az RFID is egy karaktersort (azonosító) ad vissza a háttérrendszer felé végeredményként. Az alapvető eltérés a karaktersorok „leolvasási” módja között van.

Automatikus azonosítás - A vonalkód:

A vonalkód olyan gépek által optikailag leolvasható kód, amelynél különböző vastagságú függőleges világos és sötét közök, illetve vonalak meghatározott váltakozása fejezi ki az információt. Ezek alatt általában számokat helyeznek el. Legjellemzőbb felhasználási területe a kereskedelem, pl.: az áruk csomagolásán, amely lehetővé teszi az áru egyes adatainak azonosítását, pl.:

• a gyártó ország
• a gyári szám
• a termék cikkszáma.

A kereskedelemben használt GS1 13, és kétdimenziós pl. a legismertebb QR kódokat soroljuk ide. Közös jellemzőjük, hogy általában valamilyen nyomtatási eljárással kerülnek a termékre. A vonalkódok leolvasása optikai úton történik (lézer/CCD vagy kamera olvasóval), így az olvasónak fizikailag „látnia” kell a vonalkódot.

Előnyei, hogy kifejezetten alacsony költséggel jár. Többféle technikával előállítható nagyon sokféle felületre. Kiforrott, csak olvasható optikai olvasási technika, illetve a különböző jelképek a numerikus és alfa-numerikus adatok kódolására is igény szerint alkalmazhatóak.

Hátrányai, hogy a jelkép és az olvasó minőségétől nagyban függ az olvashatóság. Alacsony a kapacitása az 1D jelképeknél: általában 15-50 karakternyi adattároló képességgel rendelkezik, a jelképtípustól függően. A 2D jelképek kapacitása már 3-4000 karakter is lehet. Ezen kívül „látnia” kell a jelképet az olvasónak. Egyszerre általában csak egy kód olvasható le, illetve csak egyszer „írható”, és később nem módosítható.

Automatikus azonosítás – Az RFID:

Az RFID (Radio Frequency IDentification), azaz rádió frekvenciás azonosítás, egy automatikus azonosításhoz és adatközléshez használt technológia, melynek lényege adatok tárolása és továbbítása RFID címkék és eszközök segítségével. Az RFID címke egy apró tárgy, amely rögzíthető vagy beépíthető az azonosítani kívánt objektumba. Az objektum lehet tárgy, például egy árucikk, alkatrész, illetve élőlény.

Az RFID technológia olyan megoldások gyűjtőfogalma, amely tárgyak vagy élőlények azonosítóját továbbítja vezeték nélkül, rádióhullámok segítségével. Az RFID is az automatikus azonosítási technológiák széles családjába sorolható. Ennek használatával jelentősen csökkenthető az adatbevitel és az adatfeldolgozás, emellett kiküszöbölhető a hibás adatbevitel.

Előnyei, hogy hatékonyabb, mint az optikai rendszerek (vonalkód 1D/2D, karakterfelismerés stb.), mivel nem kell „látni” a címkét. Az adathordozó gyártása speciális üzemekben, gépeken, ellenőrzött körülmények között történik, így minősége mindig megfelel a szabvány előírásoknak, nem úgy, mint a vonalkód esetében. Több információ tárolható, továbbítható vele. Nagy távolságból is "olvasható". Olyan területen is alkalmazható, ahol az optikai megoldások nem. Strapabíró: működhet magas, alacsony hőmérsékleten, bepiszkolódva stb. Kisebb a hibalehetőség. Egy időben több címke leolvasása is lehetséges. Olvasható / Írható adathordozó.

Hátránya, hogy az adathordozó költségei magasabbak, mint az 1D vagy akár a 2D vonalkódnál, az olvasó író berendezések árai viszont az alsó kategória kivételével közel hasonlóak. A rádióhullámok használatának szabályozása nem egységes, így az adathordozók többsége globálisan használható, de olvasó/író berendezésből eltérő verziókra van szükség. A különböző anyagok eltérően hatnak a rádióhullámokra, ezzel esetenként rontva az olvashatóságot.

RFID vagy vonalkód?

Megint csak az olvasási mód különbözőségeiből levezethetően kell vizsgálni a környezetet (munkaterületet), ahol alkalmazni fogjuk az automatikus azonosítást. Részben a fenti összehasonlításból már látható, hogy az RF zavarások és a fényviszonyok miként befolyásolhatják a döntést. Ezen túlmenően problémát okozhat a munkaterület fizikai mérete is. A rádióhullámok terjedése bár fókuszálható és árnyékolható bizonyos mértékben, ez sokszor mégis problémás vagy költséges lehet. Egy UHF frekvencián működő RFID olvasó akár 5-8 méter sugarú körben (gömbben) „láthatja” és olvassa az RFID tag-eket. Erre szükség is van, ha egy raklapon kell „átolvasni” az egész rakatot, vagy például tárgyi eszköz leltárt kell végezni egy szobában.

Az RFID olvasók és tag-ek ára az elterjedés mértékével fordított arányban áll. Mára már egyre jobban közelít más AUTO-ID (automatikus azonosítás) technológiákhoz. Természetesen egy vonalkódos címke előállításának költsége még mindig alacsonyabb egy RFID tag-hez képest. Azonban ne felejtsük el, hogy léteznek újraírható RFID tag-ek! Így, ha például egy termeléskövetési alkalmazásban súly adatok, vagy egyéb okból sok vonalkódos címkét kellene nyomtatni a termelési láncban az adatok változása miatt, akár olcsóbb is lehet egy újraírható RFID tag használata. Szintén az alkalmazás vizsgálatával dönthető el!

Az implementáció költségei közel azonosak lehetnek. A tulajdonlási összköltség az, mely igazán számít akkor, amikor a beruházást megtervezzük. Egy alapos átvilágítással és megalapozott kalkulációval könnyen összehasonlítható mindkét technológia esetén.

Ha vonalkódos vagy RFID beruházást tervez:

pontosan térképezze fel a fenti szempontok szerint, hogy mi a feladat, mik a támogatandó folyamatok, mi az elérendő cél.

Mindkét technológia alkalmazhatóságát mérje fel, és állapítsa meg, hogy az egyes tulajdonságokat a saját alkalmazásában az előnyök, vagy a hátrányok „rovatba” sorolhatja.